Ne várd a csodát, mert a csodát te csinálod!

Általános - Előadásaim után sokan odajönnek hozzám, hogy beszélgessek velük az életükről és minden olyan dologról, ami éppen foglalkoztatja a hallgatóságomat. Én ezeket a beszélgetéseket mindig örömmel fogadom, hiszen szeretem az embereket és olyan megható, egyben felemelő egy-egy emberi sorsot megismerni. A legtöbben azt a kérdést feszegetik, hogy mikor lesznek már boldogok, mikor lesznek szerencsések és mikor jön már el a nagy csoda az életükbe.

Bizony nagyon sokat tapasztaltam eddigi munkám során, hogy a legtöbb ember csak várja a csodát, de semmit nem hajlandó megtenni azért. Előző bejegyzésemben – aVálaszd az ÉLETET! című írásomban – meséltem nektek arról az ügyfelemről, aki szerette volna megnyerni a lottón a főnyereményt, de még arra sem vette a fáradságot, hogy ezért annyit tegyen, hogy vegyen egy szelvényt. Az a meglátásom, hogy az emberek többsége valami külső erőtől várja a csodát. Azt várják, hogy majd valaki megcsinálja helyettük a nagy csodájukat, azt hiszik, hogy valami külső magasabb erőn múlik a boldogságuk, a szerencséjük és a csodájuk. Ezek az emberek egy örökérvényű igazságot felejtenek el, amely így szól: „Segíts magadon, és az Isten is megsegít!” Mennyire csodálatos ez a mondás, azt hiszem, hogy ebben minden benne van. De akkor mégis miért van az, hogy az emberek többsége mégsem segít saját magán? Miért van az, hogy csak várják a csodájukat, de ők semmit nem tesznek ezért?

Az az észrevételem, hogy az emberek félnek tenni önmagukért, a céljaikért, mert valahogy kényelmesebb ülni a kanapén és várni azt a bizonyos csodát, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatja az életüket. Kényelmesebb mindig azt mondani, hogy majd holnap megcsinálom, majd holnap teszek magamért, majd holnap… Van egy rossz hírem: nincs holnap!

Azoknak az emberek, akik csak várják a nagy csodát, de semmit nem tesznek érte, nem meglepő módon alacsony az önbecsülésük, semmibe nem nézik magukat és másokat sem. Ráadásul mindenkit utálnak, beleértve önmagukat is. Amikor erről az előadásaimon beszélek, sok könnyes szemet látok, mert sokan rájönnek, hogy eddig ők is csak várták a nagy csodájukat, vagy ismernek olyan embereket, akik majd holnap tesznek magukért. Fájdalmas a felismerés, én ezt jól tudom, de azzal is tisztában vagyok, hogy soha nem késő felismerni azt, hogy csodaváró vagy, nem pedig csodacsináló! Hidd el, soha nem késő felébredni a csipkerózsika álmodból és megtenni az első lépéseket önmagadért, a saját csodádért.

A csoda akkor kezdődik, amikor kézbe veszed a saját életedet és vállalod a felelősséget a tetteidért, kilépsz a komfortzónádból. Az elején biztosan nehéz lesz, de ha hiszel önmagadban és keményen, kellő elszántsággal teszel önmagadért, a céljaidért, akkor a jutalom sem marad el, mert az Univerzum megajándékoz téged a saját csodáddal. Azzal a csodával, hogy rájössz, kizárólag a te kezedben van az életed, te magad kormányzod azt, és felismered, hogy mindenre képes vagy, amit csak szeretnél elérni az életedben. Ha elindulsz az úton, hogy csodacsinálóvá válj, ne feledd, hogy kell hozzá sok kitartás, önfegyelem, szorgalom és hit – önmagadba vetett hitt, hogy meg tudod csinálni! Ne feledd: Ne várd a csodát, mert a csodát te csinálod!

2018 május 01.
 

 

Manifesztáció - A gondolatainknak teremtő ereje van

Általános - A gondolataink meghatározzák körülményeinket, minden gondolatunknak teremtő energiája, teremtő ereje van, ez tulajdonképpen a manifesztáció. Ezért is nagyon fontos, hogy miként és hogyan gondolunk önmagunkról, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz és az, hogy pozitívan vagy negatívan gondolkodunk. Hiszen a gondolataink befolyásolják a mindennapi életünket, történéseket, a jelenünket és a jövőnket egyaránt. Tehát leszögezhetjük, hogy a gondolatainknak hatalma van!

A megbocsátás ereje - A múlttal való megbékélés és megbocsátás

Általános - A múlttal való megbékélés és a megbocsátás mindannyiunk életében elengedhetetlen szerepet játszik lelkifejlődésünkben. Elsőnek is az a legfontosabb, hogy meg tudjunk bocsájtani saját magunknak, minazért ami velünk történt a múltban, csak ezután tudunk megbocsátani mindenki másnak. Tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen sérelem is ért minket a múlt már elmúlt, megváltoztatni sajnos nem tudjuk viszont róla alkotott gondolatainkat igen.