A megbocsátás ereje - A múlttal való megbékélés és megbocsátás

A megbocsátás nem egy olyan folyamat, amelyet könnyedén egyik pillanatról a másikra meg tudunk tenni. Hiszen számtalanszor előfordul velünk az életünk során, hogy szóbeli, érzelmi vagy akár fizikai bántalmazás áldozataivá válunk. Ilyen helyzetekben megbántás, harag, düh érzetét éljük meg. Haragos állapotunkban lelki szemeink előtt felelevenednek a múlt sérelmei, a megaláztatásai, és elégtételre vágyunk önbecsülésünk visszanyerésére. Ekkor egyfajta „kapcsolatunk” alakul ki a múlttal, és minden a múlt sérelmeihez kapcsolódó döntést úgy hozzuk meg legtöbbször, hogy továbbra is ragaszkodunk a sérelmekhez. Minél jobban ragaszkodunk a múltbéli sérelmeinkhez annál inkább boldogtalanság kerít minket hatalmában, mert a vélt és valós sérelmeink veszik át rajtunk a hatalmat és minden zsigerünkkel azon munkálkodunk, hogy elégtételt vegyünk a sérelmeinkért. Az elégtétel csak eszköz, mert, ha meg is történik, csak öt perc örömet okoz számunkra és már is tovább termeljük magunkban a haragot, a negatív energiát. És ugye ahogyan a közmondás is mondja: „A harag rossz tanácsadó”. A haragból, dühből meghozott döntéseink sok esetben vakvágányra vihetnek minket és ezzel végérvényesen zsákutcába kerülhetünk, mindez lelkileg és testileg kihatással lehet ránk.

A legfontosabb az, hogy tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen sérelem is ért minket a múlt már elmúlt, megváltoztatni sajnos már nem tudjuk, azonban róla alkotott gondolatainkat igen.

A megbocsátás hihetetlen erőt ad számunkra, olyan lelki és testi gyógyító erőt, amelynek köszönhetően önbizalmunk is megerősödik. Felszabadít minket a múlt láncaitól és lelkibéklyóink lehullnak, ezáltal megszabadít minket negatív gondolatainktól és a megbékélés az elfogadás állapotába kerülünk. Megerősödik az önbizalmunk, megtanuljuk megszeretni önmagunkat és elfogadni azt, hogy a múlton már nem tudunk változtatni, de a jelenünken és a jövőnkön igen.

A megbocsátás nem csak lelki gyógyulásunkat eredményezi

Egyre többen foglalkoznak orvosi, pszichológia és spirituális körökben a megbocsátás erejéről és annak lelki és testi hatásairól. A John Hopkins School of Medicine kutatói a harag szívre gyakorolt hatását vizsgálták 36 éven keresztül 1337 személy bevonásával. Azoknál a személyeknél, akik nagyobb haraggal reagáltak egy stresszes helyzetre háromszor nagyobb volt a szívbetegségek kockázata és ötször gyakrabban kaptak szívinfarktust derült ki a kutatásból. A gondolataink hatást gyakorolnak testünk működésére derül ki a tanulmányból. Az elme testre gyakorolt hatása annyira erős, hogy beindítja a biokémiai folyamatokat létrehozva tudatosan vagy tudattalanul a betegséget. Így tehát nem mindegy, hogy mit gondolunk vagy mondunk! Nem hiába mondjuk olyan gyakran azt a már-már közhelynek számító megállapítást, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van. Ugyanakkor ez a tanulmány is ezt a megállapítást támasztja alá. Ezért is nagyon fontos az, hogy miként gondolkozunk a múltbéli sérelmeinkről és azok milyen befolyással vannak az életünkre.

Természetesen a megbocsátás a tévhitekkel ellentétben nem azonos a probléma elbagatellizálásával vagy elfeledésével, azt sem jelenti, hogy kapcsolatot kell fenntartani a bántó személlyel. Inkább arról szól, hogy a belső fájdalmunkat elengedjük és megbocsátunk önmagunknak és mindazoknak akik megbántottak minket.

Bocsáss meg önmagadnak  

Legtöbb esetben egy bántalmazott személy önmagában keresi a hibát, hogy ő az okozója mindannak, ami vele történt. Úgy véli, hogy benne van a hiba, mely érzések kíméletlenül pusztító hatással vannak az önbizalomra. Az önbizalom további csorbulását okozza, hogy haragot és dühöt érez a bántalmazó személlyel kapcsolatban. Ezért is nagyon fontos az, hogy tudomásul vegyük azt a tényt, hogy nem mi vagyunk a hibásak azért, ha megbántanak, bántanak minket. Másodsorban határozottan álljunk ki magunkért és közöljük az illetővel, hogy eddig és ne tovább. Harmadsorban pedig bocsosunk meg neki és ne vegyük magunkra a bántalmazó személy viselkedését, hozzánk való negativitását.

Egészségünk tekintetében, a megbocsátás függetlenül aktuális érzéseinktől, alapvető része boldogságunknak és testi-lelki jólétünknek. A megbocsátás talán valami olyasmi, melyben lemondunk a megtorlás kereséséről és felismerjük a meg nem bocsátással járó következmények negatív hatásait. Hiszünk abban, hogy a másik jó, még ha nem is úgy cselekszik. Felszabadítva ezzel önmagunkat a keserűség és neheztelés érzésétől. A múltba már nem tudunk visszalépni viszont amit, megtehetünk, hogy megváltoztatjuk a múlttal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket, persze ez elméletben egyszerűbben hangzik mint gyakorlatban. De megéri, hiszen önmagunkért tesszük! A megbocsátást sürgetni nem lehet, ez egy folyamat mellyel az elfogadást tanuljuk meg. Elfogadjuk, viszont ez nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele. Egyfajta gyógyulás, önmagunk feloldására.

Nemcsak másoknak, de magunknak való megbocsátás is legalább annyira fontos. Emberi tulajdonságokkal születtünk az önmagunkról alkotott negatív hiedelmeink az önutálat a saját emberi tulajdonságaink folyamatos visszautasításából áll. Valahányszor elvárjuk magunktól a tökéletességet, hogy később aztán bántsuk magunkat hibáinkért, ez sokszor az önszeretet hiányát jelzi. Szeressük magunkat és legyünk könyörülettel önmagunk felé. Ha valamiért marcangoljuk magunkat, mondjuk ki hangosan, megbocsátom most ezt magamnak és éljük is meg. Hiszen emberek vagyunk, emberi hibákkal és tulajdonságokkal felruházva lépjünk át a megbocsátás kapuján mind magunk mind mások felé, hogy kiteljesedhessünk és boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessünk életünk minden területén.

Következő blogbejegyzésemben az Egészséges önbizalomról fogok írni. Amennyiben tetszett az írásom, iratkozz fel hírlevelemre, hogy le ne maradj a cikkeimről.