A kiégés vagyis a burnout a leghalálosabb betegség lesz

A burnout, vagyis kiégési szindróma egy hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, munkahelyi elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg.

Mindezek következményeként a munkahelyi kapcsolatok felszínessé vagy éppen konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhat. Keletkezhet függőség, alvásprobléma, táplálkozási zavar, vagy akár pszichoszomatikus betegségek.

 A kiégés bármely foglalkozási területen megjelenhet, ahol a munka érzelmi megterheléssel jár, de a segítő foglalkozásúak fokozottan veszélyezettetek. Leggyakrabban az orvosokat, pszichológusokat, pedagógusokat, szociális segítőket, ápolónőket, hospice házakban dolgozókat, lelkészeket, mentősöket, és más hasonló, emberekkel kapcsolatos tevékenységet végzőket sújtja; különösen azokat, akik magukkal szemben túlzottan igényesek, folyamatosan nehezen teljesíthető elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben.

A burnout-szindróma folyamata

 A kiégés folyamata jól elkülöníthető szakaszokra osztható. Kezdetben az illető túláradó lelkesedéssel veti bele magát a munkába, intenzíven, a dolgokat mélyen átélve, a saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját. A probléma kezdetét jelzi, amikor a lelkesedés, a tűz, a teljesítmény csökkenésnek indul, és mivel nem érkeznek újabb, inspiráló visszajelzések, alábbhagy az érdeklődés a munkatársak és a feladatok iránt is. A következő stádiumban a kezdeti elvárások és az idealizált elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, ami frusztrációt szül.

A dolgozó megpróbál még nagyobb erőfeszítéseket tenni, próbálja bizonyítani rátermettségét, miközben a személyes szükségletekről egyre inkább megfeledkezik. Kapcsolatai, magánélete rovására a munkája kerül a középpontba, egyre többet foglalkozik feladataival, ugyanakkor teljesítménye egyre kevésbé hatékony. Romlanak a társas kapcsolatai.

A kiégési szindróma utolsó fázisára a közöny, apátia érzése jellemző. Az egyén magába fordul, visszahúzódik a társas érintkezésektől, rosszkedvűvé válik, a kilátástalanság és reményvesztettség uralkodik el rajta, munkáját is egyre inkább rutinból, sematikusan végzi. Sajnálatos módon ezen a ponton alakulhatnak ki a szindróma káros következményei, az egészségügyi problémák és a mentális zavarok, de gyakoriak a hirtelen impulzusból elkövetett cselekedetek, munkahelyváltások is.

 A burnout-szindróma okai

 A kiégési szindróma hátterében számos egyéni, intézményi és társadalmi tényező állhat. A nem megfelelő munkahelyi körülmények, vagyis az elismerés, a pozitív visszajelzések, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterhelés, a jelentős személyes felelősség, az anyagi okokból másodállásra kényszerülés, a pihenés hiánya és még számos más körülmény összjátékaként alakul ki. A személyes tényezők között szerepelnek a munkával kapcsolatos idealizált elképzelések, a túlzott bevonódás, a motiváció rejtett tényezői, melyek fokozzák a munkahelyi ártalmakkal szembeni sérülékenységet.

7 dolog, amellyel csökkenthetjük a stressz, a burnout-szindróma kialakulását

A múlttal való megbékélés, megbocsátás

Egészséges önbizalom

Problémamegoldó képesség

A képességek kamatoztatása

Önfegyelmet

Tudatosság és a szenvedély

Egészséges kapcsolatok

Következő blogbejegyzésemben a múlttal való megbékélésről, a megbocsátásról fogok írni. Amennyiben tetszett az írásom, iratkozz fel hírlevelemre, hogy le ne maradj a cikkeimről.